2018. július 16., hétfő

A függőség természete

Az alkoloholista függő? A drogos függő? A dohányos? A szerencsejátékos? A szexmániás? A zugevő? Ki a függő és ki nem? Aki nem tud káros szenvedélyétől szabadulni? Mit hívunk károsnak? És mit szenvedélynek? Megannyi sztereotípia, előítélet...

A függő az, aki nem azt teszi bármely pillanatban, amit kell, vagy akar, hanem azt, ami kedvét szolgálja, vagy amit nem akar. A függőnek van valamije, vagy valakije, amivel, vagy akivel több időt tölt, mint amennyi a dolgai, kötelessége mellett szabadon marad.

Függőség lehet az alkohol, a kábítószer, a cigaretta, a szerencsejáték, a szex, az étel. De az lehet a shoppingolás, a hatalom, a szerelem, a pénzszerzés, a munka, a számítógépes játék, a közösségi hálózatok, a tévé, a hobbi, az olvasás, a művészetek, az edzés, a jóga, a vallás és Isten is. Szinte mindentől képes az ember függő lenni. Amint nem tudod határok közt csinálni és bármikor dolgod, kötelességed után látni, függő vagy.

A függőség mindig szokássá válik. Program, amit újra és újra lefuttatsz, mikor ismét megteszed és ezáltal megerősíted, magadat pedig szolgájává teszed egyre inkább. Az ember függőnek született. Minden ember függő. Csak a függőségek "káros", elítélt volta és a függőséggel eltöltött idő változik személyenként. Ez így van minden egyes emberrel, amíg nem szabadul. Éppen ezért senki sem méltó arra, hogy elítélje a másik embert. Nincs jobb és rosszabb ember. Csak függő ember van. És az a néhány kivétel, megszabadult.

Azt teszed, amit szoktál? Függő vagy. Szokásaid rabja. Azt teszed, amihez kedved van? Függő vagy. Érzéseid rabja, a "kedv" szolgája. Azt teszed, ami eszedbe jut? Függő vagy. A gondolataid, a gondolkozás csatlósa. Azt teszed, amivel azonoulni tudsz? Függő vagy. Az "én" láncravetettje.

Azt hiszed, megszabadulhatsz függőségedtől, úgy, hogy befejezed, lemondasz róla, abbahagyod? Egy ideig békén hagy, igen. Míg ki nem tisztul fejed és azt nem érzed, szabad vagy. És mikor ide eljutsz, beindul a program, amit te magad írtál és úgy érzed, most már megteheted, mert bebizonyítottad, hogy szabad vagy tőle. És az előzőnél még mélyebb verembe esel, mert függőséged (a "süti") még édesebb, mint valaha. Sohasem szabadulsz meg tőle így.

A függőségtől úgy szabadulhatsz meg, ha eggyel nagyobbra cseréled. A stop, törlés nem működik, csak a csere egyedül. Mert függőnek születtél. A sütizést edzésre cserélheted. A tévét olvasásra. A számítógépet természetjárásra. A hatalmat jótékonykodásra. Az önzést szerelemre. Az edzést jógára. Az alkoholt, drogot vallásra. A materializmust spiritualizmusra. Isten az utolsó előtti függőség. A legjobb "anyag", mert nem látható, "nem káros", "helyrejössz", "felépülsz", mindenki fel fog rád nézni ("megtalálta Istent", "megtért", "mint akit kicseréltek"). De káros. Az egész személyiséged elveszted tőle. Lassan, de biztosan átalakulsz. Lecseréled önmagad egy mintára. Aki nem ember. Aki nem te vagy. Parancsolatok, szabályok rabja leszel. A legnagyobb függő.

Az utolsó függőség csak az, amitől valóban megszabadulsz. Nincs sehol leírva, nincs hozzá szentkönyv, vallás, módszertan, út, mantra. Nem találod sehol sem. Amíg kívül keresed. "Belül" keresd. Te magad vagy. Nem akinek gondolod magad. Nem akinek érzed magad. Nem a neved, nem a sorsod, nem a családod, nem a hivatásod, nem a szerepeid egyike.

A jógában úgy nevezik: Önvaló, valódi Én. Van is a megtalálásához egy nagyon eredeti módszer (nem ez az egyetlen), az, hogy sorban leveted magadról szerepeidet (ez sem én vagyok, az sem én vagyok) és miután a végére jutottál e vetkőzésnek, elkezdesz keresni: "ki vagyok én?". Honnan jön az én-tudatom, hol van bennem az "én", ez az újabb gondolat, érzés honnan jött bennem? Ha kitartasz a keresésben, mintha azt ismételgetnéd, hogy "én", "én", "én", ..., a gondolataid, érzéseid elcsitulnak és megtalálod valódi önmagad.

Ez az utolsó függőség. De miért megszabadulás mégis? Mert a gondolatok, érzések, gondolkodás, emlékek, a gondolkodó ember elmúlik benned és innentől azt és akkor teszel, amit és amikor akarsz. S miért függőség mégis? Mert soha nem akarod tartósan máson pihentetni figyelmedet. Önző, egoista emberré válnál ettől? Dehogy, az a gondolatok és érzések terméke. Figyelmed Önmagadon pihen, mégis mindenkire figyelsz. Ezért az utolsó függőség, mert Önmagad rabja vagy, aki mindenre szabad. Ide igyekszünk mindannyian.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése