2018. augusztus 5., vasárnap

"Én vagyok" Ének


Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az Oṁ szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, a képesség az emberben.
Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, minden élő élete és minden aszkéta vezeklése.
Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága!
Én vagyok a szenvedély és vágy nélküli erő az erősekben, és Én vagyok a nemi élet.
Tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Bizonyos értelemben Én vagyok minden, mégis független vagyok. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői, mivel azok – épp ellenkezőleg – Bennem vannak.

Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló felajánlás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás is.
Én vagyok az univerzum atyja, az anya, a fenntartó és az ősatya. Én vagyok a tudás tárgya, Én vagyok az, ami megtisztít, és Én vagyok az Oṁ szótag. A Ṛig-, a Szāma- és a Yadzsur-véda szintén Én vagyok.
Én vagyok a cél, az ellátó, az Úr, a tanú, a hajlék, a menedék és a legkedvesebb barát. Én vagyok a teremtés és a megsemmisülés, mindennek az alapja, a nyugvóhely és az örök mag.
Én adom a hőt, s Én tartom vissza vagy küldöm az esőt. Én vagyok a halhatatlanság és a halál megszemélyesítője is. Lélek és anyag egyaránt Bennem van.

Én vagyok a Felsőlélek, aki ott lakozik minden élőlény szívében. Én vagyok minden lény kezdete, közepe és vége.
Az ādityák közül Viṣṇu, a fények közül a ragyogó Nap, a marutok közül Marīci, a csillagok közül pedig a Hold vagyok.
A Védák közül a Szāma-véda, a félistenek közül Indra, a mennyek királya, az érzékek közül pedig az elme vagyok, s Én vagyok az életerő [a tudat] minden élőlényben.
A rudrák közül az Úr Śiva, a yakṣák és rākṣaszák közül a vagyon ura [Kuvera], a vaszuk közül a tűz [Agni], a hegyek közül pedig Meru vagyok.
Tudd meg, hogy a papok közül én vagyok a legfőbb, Bṛihaszpati. A hadvezérek közül Kārtikeya, a vízgyűjtők közül pedig az óceán vagyok.
A nagy bölcsek közül Bhṛigu, a hangvibrációk közül a transzcendentális Oṁ vagyok. Az áldozatok között a szent nevek éneklése [japa], a mozdíthatatlan dolgok közül pedig a Himalája vagyok.
Valamennyi fa közül a banyan, a félistenek bölcsei közül Nārada, a gandharvák közül Citraratha, a tökéletes lények közül pedig a bölcs Kapila vagyok.
Tudd meg, hogy a lovak közül a nektáróceán köpüléséből született Uccaiḥśravā vagyok. A királyi elefántok közül Airāvata, az emberek közül a király vagyok.
A fegyverek közül a villám, a tehenek közül a surabhi, a nemzést okozók közül Kandarpa, a szerelem istene, a kígyók közül pedig Vāszuki vagyok.
A sokcsuklyás Nāgák közül Ananta, a vízi lények közül Varuṇa félisten, az eltávozott ősök közül Aryamā, s a törvényvégrehajtók közül Yama, a halál ura vagyok.
A daitya démonok közül az odaadó Prahlāda, a hódítók közül az idő, a vadállatok közül az oroszlán, a madarak közül pedig Garuḍa vagyok.
A tisztító dolgok közül a szél, a fegyverforgatók közül Rāma, a halak közül a cápa, a folyóvizek közül pedig a Gangesz vagyok.
Valamennyi teremtésben Én vagyok a kezdet, a vég és a közép is! A tudományok közül az önvalóról szóló lelki tudomány, a logika művelői közül pedig a végső igazság vagyok.
A betűk közül az „a”, az összetett szavak közül pedig a kettős szó vagyok. Én vagyok a kimeríthetetlen idő is, s a teremtők közül Brahmā vagyok.
Én vagyok a mindent elpusztító halál, és a jövőbeni megnyilvánulások teremtő elve. A nők közül a hírnév, szerencse, finom beszéd, memória, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.
A Szāma-véda himnuszai közül a Bṛihat-szāma vagyok, a versformák közül pedig a Gāyatrī. A hónapok közül a mārgaśīrṣa [november-december], az évszakok közül pedig a virágot fakasztó tavasz vagyok.
A csalások közül a szerencsejáték, a ragyogók között a legragyogóbb vagyok, de Én vagyok a győzelem, a kaland és az erősek ereje is.
Vṛiṣṇi leszármazottai közül Vāszudeva, a Pāṇḍavák közül Ardzsuna, a bölcsek közül Vyāsza, a nagy gondolkodók közül pedig Uśanā vagyok.
A törvénytelenséget elfojtó eszközök közül a büntetés, a győzelemre vágyók között az erkölcs, a titkok közül a csend, a bölcsek között pedig a bölcsesség vagyok.
Minden lét teremtő magja is Én vagyok! Nincsen olyan mozgó vagy mozdulatlan lény, ami létezhetne Nélkülem.

2018. augusztus 4., szombat

Ki vallásos?

Vallás mindaz az ismeret- és cselekedethalmaz, amit anélkül magadévá teszel és cselekszel, hogy annak tényleges helyességéről meggyőződtél volna te magad. Vallásossá tehetnek otthon, iskolában, templomban, munkahelyen. Teheti veled szülő, tanár, pap, főnök. Ha nincs benned kételkedés, vizsgálódás tudásod, cselekedeteid forrása felől, akkor nem vagy még magasabb szinten egy gépnél, ami programozható. A vallásos embernek nincs sem szabadsága, sem nyitottsága, mert azok a kételkedés, vizsgálódás szobájában születnek. A vallásosságnak semmi köze Istenhez, mint ahogy a hitnek sem a valláshoz. Lehetsz vallásos ateista és nem vallásos Istenben élő. De szabad, nyitott ember csak akkor lehetsz, ha kételkedsz, ha vizsgálódsz.

https://www.imolaigabor.hu/2018/07/te-milyen-vagy.html

2018. augusztus 2., csütörtök

Te, az öröm forrása

Ne a gondolatokat figyeld és kövesd vissza a forrásukig, hanem az érzelmeket. És vedd észre, hogy az érzelmek is keletkeznek valamiként, valahonnan. Keresd hogy hogyan és honnan. Vedd észre, hogy végső soron az ember minden tettét az annak nyomán keletkező öröm indítja. És figyeld meg, hogy ez az öröm nem a tett következménye, hanem már eleve ott van. Csak a tett nyomán feltárul ottléte. Nem kell az örömhöz semmit sem tenned, hiszen lényed része. Csak emlékezz rá vissza, idézd fel és megmutatkozik ugyanúgy, mintha tettél volna érte. Hisz ott van benned. Alaptermészeted. Ezért ne az örömért cselekedj sosem. Tedd a tetteket önmagukért, mint egy alvajáró és közben örülj az örömért önmagáért. Észre fogod venni, hogy minden tett közben és minden körülmény között mindig ott van benned az öröm szünet nélkül. Hagyd el a gondolkodást és csak cselekedj, gondolkodás nélkül, az örömödre figyelve. Sose veszítsd szem elől. Ne a látható világra figyelj és ne is a gondolatokra, hanem az örömödre. Minden körülmény közt úgy tudod legkönnyebben felidézni, ha köszönömöt mondasz magadban mindenkor mindenért. Maradj meg a te örömödben. És figyeld meg, ha megmaradsz a te örömödben, a körülményeid is meg fognak változni tőle és a nehéz helyzetek, s a szenvedés eltűnik.

2018. július 28., szombat

Te milyen vagy?

A privát szférát te tiszteled-e? Teheti-e azt a másik, amit akar? Hagyod-e, hogy nélküled éljen? Észreveszed ha mindig csak te közeledsz hozzá, de ő sosem keres téged? Ha te adsz neki, akkor vehetsz is tőle figyelmet, szeretetet, energiát? Kérte-e ő, hogy adj neki? És milyen neki, ha ráakaszkodsz? Észreveszed, ha pióca vagy? És ha megmondóember?

Facebook-világban emberek mutatnak arcképet más embereknek, egész könyvre való van. Sok szép és jó arc, csúnya nincs egy sem. Barátok. Aki gyakran oszt, talán még jobban a barátod. Azt hiszed, ha lájkolod, kommenteled, vagy megosztod, hogy bariban vagytok. Hogy azt írhatsz a posztjai alá, amit akarsz. Pedig vendégségben vagy. Hogy rátörhetsz szabad idejében és feltarthatod. Pedig nem is ismered. Szoktál keresni embereket a gondjaiddal? S ők szoktak viszont keresni téged az övékkel? Figyelsz-e másra? Vagy szelíden erőszakos vagy?

Sokat figyeltem az erőszakos embereket.  Sosem a durva, neveletlen, vagy egyszerű ember volt az igazán erőszakos. A vallásos emberek az igazán erőszakosak. A nem vallásosak lehetnek erőszakmentesek. A vallásos a "nem teheted meg, amit akarsz" világában él és ezt másra is ráerőlteti. A nem vallásos a "tedd azt, amit akarsz" világában él és ezt másra nem erőlteti (hisz a másik is azt teheti, amit ő akar).

Aki vallásos, az nem teheti azt, amit akar. Egy Isten nevű alakra ken mindent, hogy az ő akaratát kéne teljesíteni. Viselkedésminta sablont tart a zsebében, amiről másolatot készít saját személyében. Ez mindig szent írás, amit nem szabad senkinek megkérdőjelezni.

A vallásos ember nem tiszteletre méltó azért, mert lemond saját akaratáról. Ezért inkább bolondnak tekinthető. Aki azt teszi, amit akar, az méltó a tiszteletre, mert önmagát éli meg és nem egy másolattá alacsonyodik.

Aki másnak dirigál, hogy mit kellene annak tennie, az belül valahol mind vallásos. Senki más emberfia nem veszi ugyanis azt a pimasz bátorságot, hogy kimondja, ő jobban tudja, mit kéne a másiknak tennie.

S ugyanígy, aki megszokta, hogy mások oldják meg a dolgait, az is mind vallásos. Mert egyetlen szent szöveg se hagyja, hogy magad állj a probléma elé és megoldd, te magad. Helyette tégy úgy, ahogy meg van írva. De a felelős mindig te maradsz...

Nőj fel, ha nem akarsz mindig másolat, vagy gyerek maradni. Nézz szembe a gonddal egymagad és tedd azt, amit akarsz - ha erőszakmentességet szeretnél. S ha a célod spiritualitás, vagy egyszerűen érzékenyebb lettél, gyakorolhatod azzal, hogy beleképzeled magad a másik helyébe. Amit te nem szeretnél, vele se tedd. Vagy tedd, de tudd, hogy mi vagy. Tedd azt, amit akarsz.

2018. július 18., szerda

Én igazából...

Én igazából...

Nem vagyok boldog,
se bánatos,
nincs fájdalmam,
se örömöm,
nincs erényem,
se vétkem,
nem teszek jót
és rosszat sem.

Nincs bennem gyűlölet,
se vonzódás,
se ellenszenv,
se kedvelés,
se kapzsiság,
se nagylelkűség,
se gőg,
se alázat.

Nincs kötelességem,
se jogom,
se pénzem,
se adósságom,
se vágyam,
se megelégedésem,
nem vagyok hálátlan,
s nem adok hálát sem.

Nem mantrázom,
s nem imádkozom,
szent helyekre nem járok,
szentírást nem olvasok,
nem félek a haláltól,
se pedig az élettől,
nincsen halálom,
s nem volt születésem sem.

Nem vagyok se szülő,
se gyerek,
se társ,
se szerelmes,
se rokon, hozzátartozó,
se barát, bizalmas,
se főnök, mester,
se beosztott, tanítvány.

Nem vagyok e test,
sem ez elme,
sem a gondolat,
sem az érzés,
sem a beszéd,
sem a tett,
sem a név,
sem a sors.

Én igazából...

Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?

(Adi Shankara: Atma shatkam nyomán - Imolai Gábor)


2018. július 17., kedd

Dalol a csend

Nincs oly szó, mi leírhatná
az érzést, mikor a szó elhagyná
szádat, de félúton elhal,
mert nincs amott fül, mely meghall.
Mikor szádon mosoly húzódna szét,
de felénél remegve célt vét,
mert nincs amott szem, mely meglát.
Mikor szíved tágra nyílna olykor,
mint friss rózsabimbó kikeletkor,
s befogadna mindent,
megmutatna mi bent
rejtezik,
de a kelő Nap elveszik,
mert nincs amott szív, mely befogad, szeret.
S a rózsabimbó csak vár, majd halkan bezárul,
fejét lassan lehajtva többé már nem kitárul.
Dalol a csend, mert nincs itt szó,
mi leírhatná, nem, nincs jó.

Ne szaladgálj

Nincs bölcsesség, nincs szép gondolat,
nincs áhítatos magaslat, magasztos szépség,
bármiféle öröm, melyet meg kellene fontolni, át kellene élni,
hogy a lelket kiragadd abból, amiben épp van.
Nem kell keresni idézetet, viccet, aha-élményt, bölcs tanítót, csodás mantrát, szép zenét, hogy felvidítson, elvigyen onnan, ahol épp vagy.
Meditálni, légzést figyelni, gondolatokat kergetni, -szabályozni is felesleges.
Csak épp ülj le és légy jelen, figyelj, éld át ami van, ami vagy, épp úgy, ahogy most vagy és fogadd el.
Nincs benned negatív, "rossz", amitől menekülnöd kellene, ha menekülsz előle, belőle, előle, épp azzal teszed azzá.
Csak ülj le és figyelj, ne használj mesterkélt testtartást, kéztartást, légzést, mantrát, imát, szót, hangot. Épp ez az, ami kell neked, ahogy, ami éppen vagy.
Itt vagyok, mindig itt voltam és itt is leszek. Hová is mennék máshova? Maradj itt és ne szaladgálj. Én vagyok. Itt vagyok. Ez vagyok.

2018. július 16., hétfő

A függőség természete

Az alkoloholista függő? A drogos függő? A dohányos? A szerencsejátékos? A szexmániás? A zugevő? Ki a függő és ki nem? Aki nem tud káros szenvedélyétől szabadulni? Mit hívunk károsnak? És mit szenvedélynek? Megannyi sztereotípia, előítélet...

A függő az, aki nem azt teszi bármely pillanatban, amit kell, vagy akar, hanem azt, ami kedvét szolgálja, vagy amit nem akar. A függőnek van valamije, vagy valakije, amivel, vagy akivel több időt tölt, mint amennyi a dolgai, kötelessége mellett szabadon marad.

Függőség lehet az alkohol, a kábítószer, a cigaretta, a szerencsejáték, a szex, az étel. De az lehet a shoppingolás, a hatalom, a szerelem, a pénzszerzés, a munka, a számítógépes játék, a közösségi hálózatok, a tévé, a hobbi, az olvasás, a művészetek, az edzés, a jóga, a vallás és Isten is. Szinte mindentől képes az ember függő lenni. Amint nem tudod határok közt csinálni és bármikor dolgod, kötelességed után látni, függő vagy.

A függőség mindig szokássá válik. Program, amit újra és újra lefuttatsz, mikor ismét megteszed és ezáltal megerősíted, magadat pedig szolgájává teszed egyre inkább. Az ember függőnek született. Minden ember függő. Csak a függőségek "káros", elítélt volta és a függőséggel eltöltött idő változik személyenként. Ez így van minden egyes emberrel, amíg nem szabadul. Éppen ezért senki sem méltó arra, hogy elítélje a másik embert. Nincs jobb és rosszabb ember. Csak függő ember van. És az a néhány kivétel, megszabadult.

Azt teszed, amit szoktál? Függő vagy. Szokásaid rabja. Azt teszed, amihez kedved van? Függő vagy. Érzéseid rabja, a "kedv" szolgája. Azt teszed, ami eszedbe jut? Függő vagy. A gondolataid, a gondolkozás csatlósa. Azt teszed, amivel azonoulni tudsz? Függő vagy. Az "én" láncravetettje.

Azt hiszed, megszabadulhatsz függőségedtől, úgy, hogy befejezed, lemondasz róla, abbahagyod? Egy ideig békén hagy, igen. Míg ki nem tisztul fejed és azt nem érzed, szabad vagy. És mikor ide eljutsz, beindul a program, amit te magad írtál és úgy érzed, most már megteheted, mert bebizonyítottad, hogy szabad vagy tőle. És az előzőnél még mélyebb verembe esel, mert függőséged (a "süti") még édesebb, mint valaha. Sohasem szabadulsz meg tőle így.

A függőségtől úgy szabadulhatsz meg, ha eggyel nagyobbra cseréled. A stop, törlés nem működik, csak a csere egyedül. Mert függőnek születtél. A sütizést edzésre cserélheted. A tévét olvasásra. A számítógépet természetjárásra. A hatalmat jótékonykodásra. Az önzést szerelemre. Az edzést jógára. Az alkoholt, drogot vallásra. A materializmust spiritualizmusra. Isten az utolsó előtti függőség. A legjobb "anyag", mert nem látható, "nem káros", "helyrejössz", "felépülsz", mindenki fel fog rád nézni ("megtalálta Istent", "megtért", "mint akit kicseréltek"). De káros. Az egész személyiséged elveszted tőle. Lassan, de biztosan átalakulsz. Lecseréled önmagad egy mintára. Aki nem ember. Aki nem te vagy. Parancsolatok, szabályok rabja leszel. A legnagyobb függő.

Az utolsó függőség csak az, amitől valóban megszabadulsz. Nincs sehol leírva, nincs hozzá szentkönyv, vallás, módszertan, út, mantra. Nem találod sehol sem. Amíg kívül keresed. "Belül" keresd. Te magad vagy. Nem akinek gondolod magad. Nem akinek érzed magad. Nem a neved, nem a sorsod, nem a családod, nem a hivatásod, nem a szerepeid egyike.

A jógában úgy nevezik: Önvaló, valódi Én. Van is a megtalálásához egy nagyon eredeti módszer (nem ez az egyetlen), az, hogy sorban leveted magadról szerepeidet (ez sem én vagyok, az sem én vagyok) és miután a végére jutottál e vetkőzésnek, elkezdesz keresni: "ki vagyok én?". Honnan jön az én-tudatom, hol van bennem az "én", ez az újabb gondolat, érzés honnan jött bennem? Ha kitartasz a keresésben, mintha azt ismételgetnéd, hogy "én", "én", "én", ..., a gondolataid, érzéseid elcsitulnak és megtalálod valódi önmagad.

Ez az utolsó függőség. De miért megszabadulás mégis? Mert a gondolatok, érzések, gondolkodás, emlékek, a gondolkodó ember elmúlik benned és innentől azt és akkor teszel, amit és amikor akarsz. S miért függőség mégis? Mert soha nem akarod tartósan máson pihentetni figyelmedet. Önző, egoista emberré válnál ettől? Dehogy, az a gondolatok és érzések terméke. Figyelmed Önmagadon pihen, mégis mindenkire figyelsz. Ezért az utolsó függőség, mert Önmagad rabja vagy, aki mindenre szabad. Ide igyekszünk mindannyian.

2018. július 12., csütörtök

A hála virága

Nem vagy hálás érte, míg nem tudod az értékét.
Nem tudod az értékét, míg meg nem fizetted.
Nem fizetheted meg, míg meg nem dolgoztál érte.
Nem dolgozhatsz meg érte, míg kész nem leszel rá.
Nem lehetsz kész rá, míg hiányában nem leszel.
Nem lehetsz hiányában, míg el nem veszíted.
Nem veszítheted el, csak ha megvan neked.
S az út, amit bejársz:
kezdetben mindened megvan,
de hálás értük csak végül leszel.


Sarvam khalvidam Brahma - ez itt mind Isten

Minden, amit látsz, történik Veled, tapasztalsz, érzel, beleértve magadat is, mind Isten. Az Upanisadok utolsó nagy mondata (maha vakya) összefoglalja a Védák, a tudások tudását.

1. Isten a valóság, a világ nem az.
2. Isten folyamatos egy, egész.
3. Isten a legfelső tudás.
4. Te AZ vagy.
5. Isten "bent" és "kint" ugyanaz.
6. Isten és én egy vagyunk.
7. (Ez itt) mind Isten.

https://youtu.be/MC5Pr3UE9oU

2018. július 10., kedd

"Négy nemes ..."

1. A világban van szenvedés. Kilégzés.
    De van boldogság is. Belégzés.
2. A szenvedés oka a vágy. Kilégzés.
    A boldogság oka a beteljesülés. Belégzés.
3. A szenvedésnek van vége. Kilégzés.
    A boldogságnak is. Belégzés.
4. A szenvedés megszüntetésére van mód. Kilégzés.
    A boldogságéra is. Belégzés.
    Ez a tudatosság: a cselekedetekben, a beszédben, a gondolatokban, a testben, a légzésben, az érzékekben, a figyelemben, az elmében. Légzésfigyelés.
    Nem terem magától, gyakorlással fejlődik ki. Levegőt benn tart.
    A rendíthetetlen elméjű bölcs látja a szenvedés és boldogság váltakozó természetét és megtanulja eltűrni, átélni azokat. Levegőt kinn tart.

A szenvedés, boldogság úgy követi egymást, mint a belégzés, kilégzés. A szenvedés elengedhető, mint a kilégzés, a boldogság átélhető, mint a belégzés. A múlt elengedhető, mint a kilégzés, a jövő befogadható, mint a belégzés. Hiába tartja bent, vagy kint az ember a levegőt, a boldogság, s a szenvedés nem tartható egy bizonyos időn túl. Mindkettő elmúlik. A múlt elmúlt, s a jövő már múlóban van. Aki be- és kilélegzik, az tudatára ébred, hogy nincs sem be-, sem kilégzés, csak lélegző van; nincs sem boldogság, sem szenvedés, csak tapasztaló van; nincs sem jövő, sem múlt, csak most van; nincs változás, csak változatlan van. Az Anatta az Atman, a szamszára a nirvána.

2018. július 9., hétfő

Gyakorlás, edzés

A gépek, a szoftverek, a barátok, a szerelem, a szülő, a gyerek, a tanulás, tudás, mind magában rejti a csalódás kockázatát. Egyvalamiben nem fogsz csalódni, az az edzés, a gyakorlás. Az mindig visszaadja azt, amit belefektettél, kamatostul.

Adj bármit, de egy valamit sose adj: ne várj. Ne várj sose másra, míg elhatározza magát. Kezdj neki a dolgodnak idejében és majd a másik is döntésre jut a maga idejében. Te csak tedd a dolgodat és sose várj másra.